Sajnos elég gyakran fordul elői, hogy a cégek nem tudják a másik fél követeléseit időben kifizetni. A legkisebb cégeknek okozza a legnagyobb likviditási gondot, ha elvégzett munkájuk, leszállított árujuk, vagy szolgáltatásuk ellenértékéhez nem, vagy csak jelentős késedelemmel jutnak hozzá. Ráadásul ezek a cégek rendelkeznek a legkevesebb erőforrással a követeléseik önerőből történő behajtására. Sokszor nem is tudunk róla, hogy akár cégvezetőként, akár magánszemélyként milyen lehetőségeink vannak tartozásaink behajtására. Összeszedtük a leggyakoribb követeléskezeléssel kapcsolatos fogalmat és azok magyarázatát. Ha ismerjük a fogalmakat, sokat segíthet abban, hogy követeléseinket a lehető leghatékonyabban tudjuk kezelni.
A.behajthatatlan követelés egy olyan tartozás, melynek megfizetését nem várhatjuk az adóstól. Ennek lehet oka, hogy a követelés elévült, vagy az elrendelt felszámolás során nincs rá fedezet, esetleg az adós nem elérhető, vagy a követelés jogalapja nem bizonyítható egy bírósági eljárásban.
A csődvédelmi eljárás célja, hogy az adós képes legyen kontrollálni és hatékonyan kezelni pénzügyi tartozásait. Magánszemélyek magáncsődvédelmi eljárást kezdeményezhetnek, míg a cégek csődeljárást indíthatnak, ha a felhalmozott adósságaik törlesztését önerőből nem tudják megoldani. Ilyenkor egy külső szakértő bevonásával együtt próbálják helyreállítani az adós fizetési képességét. Pénzügyi tervet készítenek, mely tartalmazza a bevételeket és kiadásokat, priorizálják a tartozásokat, és egyeztetnek a követelőkkel az adóság átütemezéséről, törlesztési lehetőségeiről.
Az engedményezés során az eredeti jogosult a fennálló tartozását egy harmadik félnek - jellemzően egy követeléskezeléssel foglalkozó cégnek - adja el. Így a továbbiakban az adósnak nem az eredeti eladó vagy szolgáltató felé kell tartozásait kifizetnie, hanem a követeléskezelőnek. Az engedményezés egy gyors és hatékony megoldás lehet a követeléskezelés során, mivel a vállalkozás legalább részben, de azonnal hozzájut pénzéhez, és megszabadul a behajtással járó további költségektől és kockázatoktól. A követeléskezelő által a későbbiekben behajtott tartozás pedig már kizárólag a követeléskezelő céget illeti.
A faktoring az egyik leggyakoribb pénzügyi megoldás, amivel a vállalkozások javítani tudják likviditásukat, hatékonyan tudják kezelni kintlevőségeiket. A faktoring során a vállalkozás eladja követeléseit - akár még azok lejárata előtt - egy faktorcégnek, mely a számlák ellenértékének jelentős részét azonnal kifizeti a vállalkozás részére. Faktoring alkalmazásával vállalkozásunk mentesül a kintlevőségkezeléssel járó adminisztrációs terhekről, kockázatoktól, és a hosszú fizetési határidők okozta likviditási gondoktól. Hátránya lehet ugyanakkor, hogy bevételeink egy részéről biztosan le kell mondanunk, hiszen a faktorcég a kintlevőségnek csupán egy bizonyos hányadát fizeti ki nekünk.
A felszámolás azt jelenti, hogy a cégbíróság, vagy más szervezet által kinevezett felszámoló segít a vállalkozásunk adósságainak rendezésében. Értékesíti a cég készleteit, tárgyi eszközeit, ingatlanjait és az abból befolyó összegből rendezi a tartozásokat. Az eljárás során a felszámoló a törvényben meghatározott sorrendben elégíti ki a hitelezői igényeket. A felszámolás célja, hogy a vállalkozás hitelezői a lehető legnagyobb mértékben hozzájussanak követeléseikhez. Az eljárás végeztével a vállalkozást törlik a nyilvántartásokból, és azok a kintlevőségei, melyek kifizetésére a felszámolás során már nem volt fedezet, behajthatatlanná válnak.
A fizetési meghagyásos eljárás célja a követelések gyors és hatékony behajtása. Ez egy egyszerűsített jogi eljárás, melyben a tartozás fennállását nem kell jogi úton bizonyítanunk, így nincs szükség bírósági tárgyalásra sem. A megfelelő dokumentumok birtokában a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál kérhetjük a fizetési meghagyás kibocsátását, mely, ha nem érkezik rá hivatalos ellentmondás, azonnal végrehajthatóvá válik. Ha az adós továbbra sem hajlandó fizetni, akkor bankszámláját inkasszózzák, ha ez sem vezet eredményre akkor megindul az adós ellen a felszámolási eljárás.
Az inkasszó azt jelenti, hogy az inkasszóval érintett összeget az adós bankszámlájáról az inkasszót kibocsátó szervezet - például követeléskezelő cég, vagy NAV - lehívhatja anélkül, hogy közvetlenül a bankszámla tulajdonosától kérte volna a pénzt. Amíg az adós bankszámláját inkasszó terheli, az összes oda érkező pénz az inkasszót kibocsátó bankszámlájára kerül tovább utalásra, azzal az adós nem rendelkezhet felette. Az inkasszó egészen addig aktív marad a bankszámlán, míg a teljes tartozás kifizetésre nem kerül, vagy az inkasszóhoz rendelt határidőig. Az inkasszó így gyors és hatékony módja lehet a követeléseink behajtásának.
A kintlevőségkezelés vagy követeléskezelés a lejárt határidejű tartozások nyilvántartását, beszedését, illetve azok beszedésének megkísérlését jelenti. A kintlevőségkezelés célja, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb módját a követelések behajtásának, és segítsen csökkenteni a nem fizető ügyfelek miatti likviditási kockázatokat. A kintlevőségkezelést megoldhatjuk cégen belül, de megbízhatunk vele egy erre szakosodott pénzügyi vállalkozást is.
A követeléskezelő társaságok a cégek kintlevőségeinek kezelésével, tartozásainak behajtásával foglalkoznak. Szakmai szervezetük a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információ Szolgáltatók Szövegséte (MAKISZ). A követeléskezelők a tartozásokat két módon kezelik: megbízás alapján csak kezelésre veszik át a kintlevőségeket, vagy engedményezés útján megvásárolják azokat.
A követeléskezelési megbízás egy olyan szerződés, amelyben a követelés tulajdonosa egy követeléskezelő társaságot bíz meg a kintlevőség kezelésére. Így az eredeti cég helyett a követeléskezelő intézi a fizetési felszólításokat, a bírósági ügyeket, a végrehajtást vagy egyéb követeléskezelési eljárásokat. A megbízás során behajtott tartozások a követelés eredeti tulajdonosát illetik, melyből természetesen köteles megfizetni a követeléskezelő szerződésben meghatározott jutalékot, költségeket.
A végrehajtás egy tartozás jogi úton történő behajtását jelenti. A végrehajtó a bíróság által megállapított tartozás kiegyenlítésére szólítja fel az adóst. Ha az adós nem fizeti be a tartozását, akkor a végrehajtó eljárást indíthat ellene. Lefoglalhatja az adós ingó vagy ingatlan vagyontárgyait, kérheti az adós fizetésének letiltását. A lefoglalt tárgyakat pedig értékesítheti, hogy az így befolyó összegből rendezze az adós tartozásait. A követeléskezelési eljárások lényege éppen az, hogy ezt a kényszerintézkedést elkerülje. Végrehajtásra csak akkor kerül sor, ha az adós nem kíván együttműködni, tartozásainak megfizetéséről egyáltalán nem hajlandó egyeztetni.